Hamarosan új védőburok fedi a csernobili romhalmazt

Hamarosan új védőburok fedi el a világ szeme elől az 1986-os csernobili reaktorkatasztrófa maradványait, harminc évvel az esemény után azonban még hátravan a szanálás veszélyesebb része - írták a helyszínt felkeresve a dpa német hírügynökség munkatársai.

A hatalmas védőburok műszaki csúcsteljesítménynek számít, egyre közelebb kerül a katasztrófa helyéhez. Különleges sínekből és hidraulikából álló rendszer "tolja rá" a világ legnagyobb mozgatható építményét a szerencsétlenül járt reaktorra. Néhány napon belül a több mint 36 ezer tonnás konstrukció elfedi majd a rom sziluettjét, az új védőburkot november 29-én akarják ünnepélyesen átadni.

"Ez a befejezés kezdete a katasztrófa következményei ellen harminc éve folyó küzdelemben" - mondja Osztap Szemerak ukrán környezetvédelmi miniszter. Az új burkolatnak száz évig kell a radioaktív sugárzást megakadályozni, védelmet kell nyújtania például a nedvességgel szemben. A burok kiegészíti azt a betonszarkofágot, amelyet a Szovjetunió 1986. április 26. után sietve felhúzott, de időközben a szarkofág töredezni kezdett. A szanálás veszélyesebb része azonban még a szakemberek előtt van.

Első lépésben a hatalmas acélkupola alatt le kell bontani a szarkofágot. A "nagytakarításhoz" az új burok belsejében egyebek között két, csaknem száz méter hosszú híddaru-rendszert szereltek be. A daruk földön elhelyezett síneken mozognak, illetve a mennyezeten létesített párhuzamos síneken - magyarázzák a szervezők. A keletkező szemetet atomtemetőben helyeznék el.

Műszaki szempontból mindent a lehető legjobban gondoltak ki. A probléma a finanszírozásban rejlik. A szerződés értelmében a munkák költségeit a volt szovjet tagköztársaságnak, Ukrajnának kellene állnia. Az ilyen projektek azonban meghaladják Ukrajna erejét - gazdasági válság, az ország keleti részén folyó háborúskodás, a Krím elcsatolása emészti fel az erőt. Már maga a kétmilliárd euróba kerülő új védőburok megépítése is negyven ország pénzügyi összefogásával volt lehetséges.

Ám ha sikerül is lebontani az 1986-ban sebtében felhúzott szarkofágot, még ott van a megolvadt fűtőelemek kimentése. Szakértők szerint a felrobbant reaktorban még mindig körülbelül 200 tonna urán van. "Az eltakarításhoz nincs sem pénz, sem koncepció. A sugárzó romok végleges szanálása valószínűleg csak valamikor, inkább csak a távoli jövőben kezdődik el" - írta nemrég a Kommerszant című orosz lap.

A munkások hivatalosan november 15-én indították - óvatosan - útnak a 110 méter magas, 165 méter hosszú és 257 méter széles acélívet. Az acélpalást alatt a párizsi Notre-Dame székesegyház is elférne. A munkákban részt vevő egyik holland cég különleges technológiával már a 2000. évben is segített a szerencsétlenül járt Kurszk atom-tengeralattjáró kiemelésében a Barents-tengerből.

A hatóságok kezdetben a tengeralattjáró katasztrófájáról is csak késlekedve, vonakodva adtak ki információkat, ugyanúgy, mint Csernobil esetében. Az atomerőműben 1986. április 26-án, helyi idő szerint egy óra 23 perckor egy teszt közben csúszott ki az ellenőrzés alól a technológiai folyamat, a negyedik reaktor felrobbant. A detonáció radioaktív részecskéket röpített a levegőbe, a veszélyességéből időközben vesztő atomfelhő Nyugat-Európát is elérte. Csernobilból és környékéről tízezrek voltak kénytelenek kitelepülni.

A radioaktív felhő mindenekelőtt a szomszédos Fehéroroszországot, Oroszország nyugati részét sújtotta, majd szétoszlott alkotórészei Skandinávia és Nyugat-Európa felé vették az irányt. Vitatott, hogy hány ember lelte halálát a következmények miatt. Szakértők abból indulnak ki, hogy a halálesetek száma több tízezer lehet.

Németországban és más államokban a Csernobil-sokk harminc évvel ezelőtt félelmet és bizonytalanságot keltett. A fiatal ökomozgalom lendületbe jött. Válaszként még konzervatív kormányok is működtettek környezetvédelmi minisztériumot. Csernobil miatt Olaszország 1987-ben leállította atomerőműveit, Lengyelország 1989-ben megszakította belépését az energiaellátást alapvetően az atomenergiára építő országok sorába. Svájc 2034-ig akarja kifuttatni atomerőmű-programját. Más országok, mint például az Egyesült Államok kitart az atomenergia mellett, úgyszintén Japán, a 2011-es fukusimai tragédia ellenére is.

A csernobili és a fukusimai erőműben történt katasztrófa megváltoztatta az atomenergiáról folyó vitát. Németország 2011-ben döntött úgy, hogy fokozatosan kivonja az energiahálózatból atomerőműveit.